Az alábbi bejegyzésben négy olyan
feldolgozást hoztam, amit nagyon szeretek, sőt, az utolsó két szám olyan lesz, amit még az
eredetinél is többet hallgatok. Ha kíváncsi vagy melyik dal(ok)ról van szó,
mindenképp olvass tovább. (Ide csak a feldolgozásokról tettem be videót, ám a bejegyzésben az eredeti előadók nevére kattintva az eredi számot is meghallgathatjátok!)
Mivel nekem az eredeti, The Fray-es változat az igazi, sokáig nem is találtam olyat, amit többször is meghallgatnék, de valahogy Max-nek és Tyler-nek ezzel a lágyabb hangvételű feldolgozással sikerült változtatnia ezen, mert hiába maradt verhetetlen az eredeti változat, őket is szívesen hallgatom, és úgy éreztem nekik is helyet kell adnom a mai bejegyzésben.
The Fray vs. Tyler Ward & Max Sneider
Coolio - Gangsta Paradise (Kina
Grannis Cover)
Ebből a számból is nagyon sok
feldolgozás készült, ám nekem jelenleg a Kina által készített verzió kedvencem.
Nem szeretem jobban, mint az eredeti Coolio-s változatot, de kétségkívül elérte, hogy a
lejátszási listámra kerüljön. Kina hangja szerintem nagyon jól megy a dalhoz,
és az eredeti szám stílusát sikerült épp annyira megtartania, mint átalakítani,
amiből szerintem egy tökéletes feldolgozás született.
Coolio vs. Kina Grannis
Rascal Flatts – Stand (Cassadee
Pope Cover)
Évekkel ezelőtt találtam rá erre a feldolgozásra, és nagy kedvencem lett annak idején ez a szám, mert – szerintem - tényleg egy kis löketet ad. Elvégre arról szól, hogy porold le magad, állj fel, mert bármi is történjen, sokszor csak akkor tudod meg, milyen erős vagy, amikor összecsapnak a fejed fölött a hullámok. Az eredeti változat előadóját, a Rascal Flatts együttest is szeretem, de talán Cassadee változata azért is tetszik jobban, mert egy kicsit tempósabb, és nekem sokat ad hozzá a 2:34-nél belépő háttér vokál is.
Rascal Flatts vs. Cassadee Pope
Disclosure ft. Sam Smith – Latch
(Kodaline Cover)
A Latch című számot még jó pár évvel ezelőtt hallottam először, és egyike volt azoknak a számoknak, amiknek köszönhetően rákerestem az együttes többi, saját dalára, és megszerettem a Kodaline-t. Lehet, hogy ezért is kedvesebb számomra a Disclosure és Sam Smith általi eredeti változatnál, de ami még megfogott ebben a verzióban, az a lassabb, melankólikusabb dallam, ami összességében szerintem sokkal jobban illik a számhoz.
Disclosure ft. Sam Smith vs. Kodaline
A végén kiemeltem, hogy a kettő közül nekem melyik tetszik jobban, de mindez csak az én véleményem, ha gondoljátok kommentbe leírhatjátok nektek van-e kedvenc feldolgozásotok, vagy akár ebből a listából van-e amit ti is szerettek.
Eni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése